Hogyan lesz a nektárból méz? A virágtól az üvegig 🌼

A gyűjtő méh a nektárt a mézhólyagjában viszi haza – ez egy tároló, amely elkülönül az emésztésétől. Útközben és a kaptárban a méhek saját enzimjei a nektár cukrát szőlőcukorra és gyümölcscukorra bontják. Otthon a nektár kaptártársról kaptártársra száll, majd a lépben a méhek szárnyukkal addig párologtatják, amíg a víztartalma 20% alá nem csökken.

Amikor a méz elkészült, a méhek viasszal lefedik a sejteket. A lefedett méz az érett méz: ekkor jön el a méhész ideje.

A méhész kiveszi a lefedett lépeket, eltávolítja a viaszfedelet, majd a pergetés során egy pörgető gépben a centrifugális erővel kiveti belőlük a mézet. A mézet ezután átszűri az idegen anyagoktól, és üvegbe tölti.

Az uniós szabály szerint a mézhez semmit nem szabad hozzáadni, és a rá jellemző összetevőket – például a virágport – sem szabad kivonni belőle. A mézben maradt pollen mikroszkópos vizsgálata hivatalos módszer arra, hogy kiderüljön, milyen növényekről származik a méz.

Az amerikai National Honey Board becslése szerint fél kiló mézhez a méhek körülbelül 2 millió virágot látogatnak meg, és egy dolgozó méh egész élete alatt nagyjából egy tizenkettednyi teáskanál mézet gyűjt. Egy kilóra átszámítva ez több millió virágot jelent. Ezek becslések, nem pontos mérések – de jól mutatják, mennyi munka van minden üvegben.

Ha a méhek egy időben főként egyetlen növény virágait járják – például az akácét –, abból fajtaméz lesz, mint az akácméz. Ha sokféle virágról gyűjtenek, abból vegyes virágméz. A fajtákról bővebben a fajtamézek kalauzában olvashatsz.