A kaptár többi kincse: virágpor, propolisz, méhpempő és méhviasz 🕯️

A gyűjtő méh a virágport egy kevés nektárral összeragasztja, és a hátsó lábán lévő „virágporkosárban” hordja haza, egy úton két apró csomót. A csomók színe a virágtól függ: a leggyakoribb a sárga, de van narancs, piros, lila és zöld is.

A méhész virágporcsapdával gyűjti: a kaptár bejáratára tett rács a hazatérő méhek lábáról lesodor valamennyi csomót. A csapda a behordott virágpornak legfeljebb a felét fogja fel. Egy méhcsalád évente becslések szerint 15–50 kiló virágport gyűjt, de a becslések nagyon eltérnek.

A friss virágpor 20–30 százaléka víz, ezért gyorsan romlik: vagy lefagyasztják, vagy legfeljebb 42 °C-on kiszárítják. A szárított virágport száraz, hűvös, sötét helyen, jól zárt üvegben tárold. Sokan müzlire vagy joghurtra szórják; főzni nem érdemes vele.

A propoliszt a méhek a fák – nálunk főleg a nyárfák – rügyeiről gyűjtött gyantából és viaszból keverik. Ezzel tömítik a kaptár réseit, szűkítik a bejáratot, és ezzel vonják be azokat a betolakodókat is, például egy elpusztult egeret, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy kivigyék őket. A propolisz nagyjából fele gyanta, negyede viasz, a színe a sárgától a sötétbarnáig terjed.

Hidegben kemény és törékeny, melegben ragacsos. A méhész lekaparja a keretekről, vagy propoliszrácsot tesz a kaptárba: a méhek a rács réseit is betömik, a lefagyasztott rácsról pedig könnyen lepattintható. Egy család évente mindössze 10–300 grammot ad, a méhek fajtájától, az időjárástól és a növényzettől függően.

A propolisz tinktúra a propolisz alkoholos kivonata, a propoliszos méz pedig mézzel keverve kínálja.

A méhpempőt a fiatal dolgozó méhek mirigyei termelik. Az első napokban minden lárva kap belőle, de anya csak abból lesz, amelyiket végig ezzel etetik – erről a méhcsalád életéről szóló írásunkban is olvashatsz. Fehéres, enyhén sárgás, krémes anyag, jellegzetesen savanykás ízű, és nagyjából kétharmada víz.

A méhész úgy gyűjti, hogy fiatal lárvákat helyez mesterséges anyabölcsőkbe. A méhek ezeket bőven ellátják pempővel, amit három nap múlva szednek ki. Egy bölcsőben alig pár tized gramm van, egy család egész szezonban nagyjából fél kilót ad – ezért ritka. A méhpempőt hűtőben, 0–5 °C-on kell tartani, hosszabb távra fagyasztani.

A méhviaszt főleg a 12–18 napos dolgozó méhek termelik, a potrohuk hasi oldalán lévő négy pár viaszmirigyben, apró pikkelyek formájában. Egy kiló viaszhoz nagyjából egymillió pikkely kell, és a becslések szerint 6–8 kiló méz energiája. Cserébe a lép rendkívül erős: 20 gramm lép egy kiló mézet is megtart.

A keretes kaptárból a méhész a mézmennyiség csupán 1–2 százalékának megfelelő viaszt nyer; ennek legszebb része a pergetéskor levágott viaszfedél. A viasz 62–64 °C körül olvad. A méhészetben újrahasznosítják: műlépnek préselik, amelyre a méhek új lépet építenek, és ebből készül a méhviasz gyertya is. Élelmiszer-adalékként E 901 a neve, fényes bevonatként használják.

A virágpor és a méhpempő allergiás, ritkán súlyos reakciót is kiválthat, különösen asztmásoknál és allergiásoknál – Ausztráliában és Új-Zélandon ezt a címkén is fel kell tüntetni. Pollenallergiásoknak ezért nem ajánljuk őket, és aki először kóstolja, kis mennyiséggel kezdje. A propolisz ismert kontaktallergén: érzékeny embereknél bőrtünetet okozhat.